MAGYAR ANESZTEZIOLÓGIAI ÉS INTENZÍV TERÁPIÁS TÁRSASÁG

A jelenlegi reanimációt követő prognosztikus algoritmusok a komatózus, reakcióképtelen páciensek neurológiai kimenetelére fókuszálnak, viszont az újraélesztettek jelentős része elfogadható neurológiai funkciót érhet el, majd a társbetegségek, a hemodinamikai instabilitás vagy többszervi elégtelenség miatt veszti életét, ezért fontos lenne a prognosztikai stratégia kiegészítése. Kutatócsoportunk olyan perifériás vérmintában detektálható biomarkereket keresett a korai posztreszuszcitációs fázisban, amelyek értékes információt nyújthatnak az újraélesztett betegek általános túléléséről a kizárólag neurológiai károsodást tükröző biomarkerek vizsgálata mellett.

Kutatócsoportunk a szívműtétek és a szívtranszplantációk nem kardiális rizikófaktorainak feltérképezésével foglalkozik. Jelen dolgozat első részében a perioperatív májelégtelenség hatását tárgyalom a poszttranszplantációs túlélésre. A szívelégtelenségben megfigyelhető többszervi diszfunkció részjelenségei közül az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a szív és a máj bonyolult kölcsönhatásának feltárására, melynek a legújabb eredmények szerint prognosztikai szerepe is van a szívelégtelen betegek túlélésének vizsgálatában.

A heveny vesekárosodás (AKI) az intenzív osztályos mortalitás/morbiditás okai között mindmáig vezető szerepet játszó kórkép gyakran alakul ki nagy hasi műtéteket követően részint szepszis, részint a glomerularis perfúziót biztosító nyomásviszonyok megváltozását követően. A posztoperatív szakban fellépő AKI hátterében nagymértékben keringési okok állnak.

A hirtelen szívhalál ma az egyik leggyakoribb halálok Európában és Magyarországon. Túlélési aránya még mindig alacsony – kórházon kívüli keringésmegállás esetén 11% körül mozog – annak ellenére, hogy az újraélesztési ajánlások egyre pontosabban írják le a hirtelen keringésmegállás során szükséges teendőket . A túlélési lánc foglalja össze azokat a lépéseket, melyek alapvetően meghatározzák a hirtelen szívhalál és keringésmegállás túlélési esélyeit, vagyis az újraélesztés kimenetele a túlélési lánc erősítésével javítható.

Az 1940-es évek óta szerepelnek az izomrelaxánsok az aneszteziológiai eszköztárban. Az elmúlt közel 80 évben rengeteg tapasztalatot szereztünk velük kapcsolatban, azonban a velük kapcsolatos veszélyek továbbra is alulértékeltnek tűnnek. A műtétek után fennálló maradék izomrelaxáns hatás (PORNB, postoperative residual neuromuscular blockade) a betegek 10-70%-nál megfigyelhető és egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy kedvezőtlenül befolyásolja a műtéti kimenetelt. Nem kellő körültekintés mellett a közepes hatástatamú izomrelaxánsok használata emeli légúti szövődmények és végső soron a kórházi mortalitás előfordulását olyan betegekkel összehasonlítva, akiknél a műtét során nem volt szükség izomrelaxációra. A jelenség világméretűnek mondható. Többen vizsgálták már a lehetséges okait és számos szakértő fogalmazott meg ajánlásokat a probléma kezelésével kapcsolatban, azonban változás nagyon lassan érkezik.

2023. július 2-án elhunyt Dr. Félegyházi Árpád, a magyar aneszteziológia és intenzív terápia kiemelkedő személyisége.